A fókuszolás – minden terápia kulcsa I.
A korai terápiás kutatások meglepő eredménnyel zárultak, csak azoknak a klienseknek segít a kezelés, akik kapcsolódni tudnak az élményeikhez. Akkor történik valódi változás és fejlődés, ha a tudatos tapasztalatokat hozzá tudják kapcsolni a zsigeri, kevéssé tudatos tartalmakhoz. Azóta a modern idegtudomány igazolta ezt.
Mára gazdag ismeretünk van arról, mindez hogyan zajlik bennünk, és miért ennyire kulcsfontosságú. Hetven évvel ezelőtt azonban ez a tudás egyáltalán nem volt magától értetődő. A személyközpontú pszichoterápiás kutatások kezdetekor a terapeutával kapcsolatos tényezőket vizsgálták. Abból indultak ki, hogy a segítő viselkedésén, hozzáállásán, kommunikációján sok múlhat. Rá is találtak azokra a terápiás készségekre és attitűdre, melyek fejlesztésével hatékonyabbá válik a terápiás munka.
A kutatások előrehaladtával fény derült arra, hogy
bár a terapeuta ezekkel a készségekkel van jelen az üléseken, a kliensek egy része mégsem változik.
Az végképp meglepő volt, hogy a sikertelenség legtöbbször már az első találkozó vizsgálatából látható. Eugen T. Gendlin, a filozófusból lett terapeuta és munkacsoportja megpróbálta megérteni és mérhetővé tenni, mi az, amit a sikeres kliensek tesznek.
Gendlin már filozófusként az ember élményvilágával foglalkozott. A szavak előtti tartományt vizsgálta, az élmények szintjét és azt, hogyan öltenek szavakat belső tartalmaink. Kutató terapeutaként felfedezte, hogy
a változás kulcsa az élmények tudatosításában rejlik, abban, hogy a kliensek a tudatos, és a kevéssé tudatos, a megfogalmazott, és a még meg nem fogalmazott tartalmakat össze tudták kapcsolni.
A terápiát jól használó kliensek nem csak eseményekről, mint külső történésekről beszéltek. A történethez hozzákapcsolták megélésüket, belső élményeiket is. Érzelmi töltettel meséltek. Mindazt, ami történt velük a külvilágban, újra és újra összevetették azzal, ami bennük zajlik. Hozzáillesztették élményeik folyamához.
Az élményekhez való kapcsolódás mérésére a kutatók megalkották az Átélés skálát (Experiencing Scale). Ezzel megfoghatóvá és leírhatóvá tették, hogy az egyes személyek milyen mértékben tudnak kapcsolódni belső világukhoz. És ki az, akinek szüksége van támogatásra.
A befelé figyelés, a külső és belső összehangolására kifejlesztették a fókuszolás módszerét.
Tanítását először a terápiát megelőző eszköznek szánták, hogy megsegítsék a nehezen változó klienseket. Idővel kiderült, hogy a terápia teljes folyamatában és a hétköznapi élet szinte minden területén gyógyítóan hat a fókuszolás.
A fókuszolás lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük szubjektív belső világunkat, és megtanuljunk eligazodni benne. Így valódi, belőlünk fakadó változást indít el. Segít egyensúlyba hozni gondolatainkat, érzelmeinket, zsigeri érzeteinket. Belső működéseink összehangolásával olyan egyensúly felé vezető utat mutat, amely képessé tesz minket, hogy sikeresen megküzdjünk életünk nehézségeivel. Ilyen módon teszi lehetővé a kihívásokhoz való rugalmas alkalmazkodást, a reziliens működést.
A belső egyensúly, összhang és alkalmazkodóképesség végső soron az egész-ség elérésének útja.
Hogy mi is ez az élmény szint és miért ennyire fontos, arról a következő cikkben olvashatunk.
Legközelebb induló 150 órás fókuszolás önismeret csoportunk 2023 szeptemberében indul.
