Téma: Mi az, ami elválaszt önmagamtól?
Újra várunk benneteket közös gyakorlásra, beszélgetésre. Negyedéves találkozó-sorozatunk harmadik alkalmának témája az élményektől való elválasztottság és a visszakapcsolódás. Mi lehet, ami elválaszt: gondolat, mozdulat, vagy a kritikus rész?
Az önismereti út célja a változás: hogy megértsünk dolgokat, hogy elinduljon, ami elakadt vagy könnyebb legyen, ami nehéz. Valódi változás akkor történik bennünk, ha nem csak végiggondolunk valamit, hanem amikor testileg, élmény szinten is végbemegy bennünk egy elmozdulás.
A korai terápiás kutatások nagy meglepetése lett, hogy csak azoknak a klienseknek segít a kezelés, akik kapcsolódni tudnak az élményeikhez. Akkor történik valódi változás és fejlődés, ha a tudatos tapasztalatokat hozzá tudják kapcsolni a zsigeri, kevéssé tudatos tartalmakhoz. Azóta a modern idegtudomány igazolta ezt.
Hogy mennyire fontosak a kapcsolódások, a mostani helyzetben különösen érezzük. Ha nem tudunk barátaink között feloldódva beszélgetni, tervezgetni, közösen időt tölteni, igencsak lehangolóvá válik az életünk. A távolságtartást megsínyli mindannyiunk kedélye.
Hónapok óta várunk valamit, ami után majd jobb lesz. Az őszi lezárások után a karácsonyt vártuk, aztán a februárt, hogy lehessen lazítani. Most azt, hogy beoltsanak minket, és akkor kiszabadulunk. Ha kialakul a nyájimmunitás, akkor visszakapjuk a régi életünket, ebben bízunk. Májusra biztos jobb lesz, de nyárra már egészen biztosan. És aztán mégsem.
Az év végi számvetés fontossága: Nehéz számot vetni egy évvel, aminek gyakran csak a végét kívántuk. Miért érdemes mégis végiggondolni? Talán hozhat megértést önmagunk felé, ha látjuk, mennyi mindenhez kellett és tudtunk alkalmazkodni, amellett, hogy sok bizonytalanságot és veszteséget éltünk át.
Különös ez az Advent. Számtalan, korábban természetesnek hitt dolog elveszett. Tavaly az Advent a vásárlás, beszerzés időszaka volt, most csendesebb minden. Lehetne ez jó is, de sok minden hiányzik, gyakran csak a veszteséget látjuk.
Eredeti végzettségem közgazdász, pénzügyi tanácsadóként 2002-ig dolgoztam. Több évig zajló önismereti folyamatom, az életközépi nehézségeimmel való szembenézés hatására figyelmem egyre inkább a segítő szakmák irányába fordult. 2001 óta mentálhigiénés szakember vagyok, 2003-ban pedig szupervizor diplomát szereztem.
Érzéseink, gondolataink, testi jelzéseink olyanok, mint egy mérhetetlenül gazdag műszerpark és szerszámkészlet. Csak meg kell tanulnunk bánni velük. A tudatos figyelem, a jelen-lét teszi lehetővé, hogy a műszerek kijelzéseit észleljük, és a javításhoz a megfelelő szerszámokat válasszuk és használjuk.
A figyelem irányításának képességében rejlik annak a titka, hogy áthangoljuk agyunkat. Felül tudjuk írni berögzült viselkedési mintáinkat. Olyan ez, mintha a régi, bakhátas, zötyögős út helyett a szabad mezőn új utat építenénk.
