Fel

erőforráscímke

Ne a holnapot várd!

Hónapok óta várunk valamit, ami után majd jobb lesz. Az őszi lezárások után a karácsonyt vártuk, aztán a februárt, hogy lehessen lazítani. Most azt, hogy beoltsanak minket, és akkor kiszabadulunk. Ha kialakul a nyájimmunitás, akkor visszakapjuk a régi életünket, ebben bízunk. Májusra biztos jobb lesz, de nyárra már egészen biztosan. És aztán mégsem.

Egy nagyon új év kezdete

Az év végi számvetés fontossága: Nehéz számot vetni egy évvel, aminek gyakran csak a végét kívántuk. Miért érdemes mégis végiggondolni? Talán hozhat megértést önmagunk felé, ha látjuk, mennyi mindenhez kellett és tudtunk alkalmazkodni, amellett, hogy sok bizonytalanságot és veszteséget éltünk át.

Hiányos térképpel élünk II.

Mára tudjuk, hogy az egészséges élethez szükségünk van saját bensőnk útmutatására, testünk zsigerileg eltárolt tapasztalataira. Ezek nélkül olyanok vagyunk, mint akik idegen földön hiányos térképpel próbálnak tájékozódni. Ebben a belső tájékozódásban a fókuszolás módszere a jármű, az idegenvezető és a térképrajzoló.

Hiányos térképpel élünk

A mai okos, stresszes, kifelé figyelő világunkban észre sem vesszük, hogy a világunkról alkotott térképünk hiányos. Legtöbbünknek hiányzik róla szinte egy egész kontinens: saját belső világunk hegyei, völgyei, folyói és városai. A hétköznapokban a zsigerileg eltárolt tapasztalatok szinte  teljes tárházát figyelmen kívül hagyjuk.

BELSŐ KINCSEK – ERŐFORRÁSOK

TEKINTETTEL A JÁRVÁNY HELYZETRE ÁTMENETILEG NEM INDUL.

Megtanulunk másképp jelen lenni hétköznapi helyzetekben, és hozzáférni ahhoz, ami bennünk rejlik. Befelé figyeléssel olyan belső eszközöket, erőforrásokat találhatunk, amelyekről eddig nem tudtunk, vagy nem éltünk meg fontosnak. Mindez azt segíti, hogy önmagunk támaszává válhassunk.