Hiányos térképpel élünk
A mai okos, stresszes, kifelé figyelő világunkban észre sem vesszük, hogy a világunkról alkotott térképünk hiányos. Legtöbbünknek hiányzik róla szinte egy egész kontinens: saját belső világunk hegyei, völgyei, folyói és városai. A hétköznapokban a zsigerileg eltárolt tapasztalatok szinte teljes tárházát figyelmen kívül hagyjuk.
Hogy válhatunk teljesebbé? Hogyan érjük el az egész-séget?
Kicsit olyan, mint amikor a térképre felkerül egy hiányzó kontinens. El sem tudjuk képzelni, milyen volt az élet előtte. Ugyanakkor idő kell, hogy az életünk részévé váljon, hogy megtanuljunk tájékozódni a kiegészült térképen.
Mi történik, ha egy olyan térkép szerint élünk, amelyről hiányzik egy kontinens? Sokáig egész jól elboldogulunk, hiszen megtanultunk így élni. Amíg csak a biztonságos, ismert világunkban hajózunk, látszólag semmi szükségünk a teljes térkép ismeretére. De az élet nagyobb kihívásaiban megmutatkozik a hiánya, ilyenkor érezzük, tudjuk, hogy valami nincs rendben. Nem jól alakulnak a dolgaink, vagy nem arrafelé haladnak, mint amerre szeretnénk. Idegenül érezzük magunkat, mintha nem lennénk a helyünkön. Nem értjük, hogy kerülünk ismét, újra meg újra ugyanabba a helyzetbe, ráadásul fogalmunk sincs, hogy juthatunk ki belőle. Ilyenkor nincs más hátra, ki kell merészkednünk a komfortzónánkból, hogy más úton-módon találjunk megoldást. Kimerészkedünk a biztonságot jelentő tengerről, ismeretlen vizeken hajózunk.
Pontosan úgy mint Kolumbusz, mikor elhagyta az ismert mediterrán világot és elindult nyugat felé, hogy Indiába jusson. És ekkor rátalált egy ismeretlen földrészre.
Amikor befelé figyelünk, mindannyian az ismeretlen földrész felé hajózunk, lassan elérjük, és belső világunk hegyei, völgyei, sajátságos működési módja megmutatják magukat.
Ez a fókuszolás alapszintű folyamata. Ilyenkor szoktunk segítséghez fordulni, elindulni az önismeret útján.
Ez a földrész izgalmas, ismeretlen és gyakorlatilag megkerülhetetlen. Többé nem tehetünk úgy, mintha nem létezne. A külső körülmények hibáztatása helyett elkezdjük belül keresni elakadásunk okait. Ez a folyamat több lépcsőben zajlik. Először feltérképezzük a “kontinens” könnyen elérhető részeit, felderítjük belső világunk tájait. Megtalálunk belső erőforrásokat, kincseket. Igyekszünk mindent felpakolni, hazavinni. Beillesztjük a meglévő életünkbe, használni kezdjük. Pontosan úgy, mint a Kolumbusz felfedezése után megérkezett Európába a krumpli, a paradicsom, a csokoládé.
Meglepődve tapasztaljuk, nem is értjük, hogyan tudtunk korábban mindezek nélkül létezni. A pizza már elképzelhetetlen paradicsom nélkül, krumplis ételeinknek se szeri se száma, csokoládéval készülnek az édességeink. Az egyszerű dolgokat beépítjük, apró szokásokat megváltoztatunk, felderítjük belső működésünket. Ez a fókuszolás módszerének tanulása, praktikus használata. A fókuszolásban sok gyakorlat van, amely segít megtanulni kezelni hétköznapi helyzeteket, eligazodni az élet adta feladványokban. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy ennyi változás még nem elég. Ízesebb és tartalmasabb lett az életünk, de korántsem vagyunk még a helyünkön. Bár gördülékenyebben visszük a feladatainkat, nehezebb helyzetekben még ugyanúgy elsodródunk, életünk nagy horderejű kérdéseiben nem boldogulunk. Nincs más hátra, a következő szintre lépünk. Ilyenkor szoktunk segítőhöz fordulni, és fókusz kísérést kérni.
Hogyan zajlik a fókusz kísérés? Erről szól majd egy későbbi bejegyzésünk.
